Inkább a környéken próbál hatni

Becsuktam a szemem. Teljes volt a nyugalom. Megpróbáltam fejben összeszedni egy izgalmas, nekem fontos kiállítást a kortársakból. Peregtek bennem a képek. Mindenfélék, de igyekeztem azokra koncentrálni, amiket az utóbbi években láttam.

A neveket, baráti viszonyokat, trendeket, ajánlásokat igyekeztem kiiktatni az agyamból, csak a képek ereje, rám való hatása izgatott. Néha nem tudtam, hol és mikor találkoztam a felsejlő képpel, sem azt, hogy ki volt az alkotó, de feljegyeztem legalább egy-egy, a beazonosítást és memorizálást segítő jellemzőjüket.  Egyszer csak összeállt a húsz műtárgyat számláló lista. Mivel tényleges megrendelésre dolgoztam, fontos lett, hogy miként szerezhetem be a melókat egy valós kiállításra. A napfogyatkozásos, kápolnás kép esetében kutatnom sem kellett. Jól tudtam, hogy Nagy Bertalan festette.  Kimentem Etyekre megbeszélni a dolgot. Bort kaptam, megnézhettem a varázslatos házat, az állatokat az udvaron, de a képet magát nem találtuk. Végül az udvar végéből került elő valami gyanús kupac hátsó oldalából, gyerekfenekek által kifényesített felülettel. A festmény így is sugárzóan teljes volt. Tudtam, hogy a polírfény miatt nehéz lesz a kiállításon elhelyezni és bevilágítani, de a készséges kölcsönadás után kincsként szállítottam a bemutatóra. Ez 18 éve történt. Azóta számos tárlaton találkoztam a mester munkáival. Minden esetben tovább bővítette festményeivel a fejemben őrzött képzeletbeli gyűjteményem.

Ezen a bemutatón is folytathatom ezt a fajta gyűjtést.

Ismerve a művészt már előre tudtam, hogy sokkal fontosabb dolgokat láthatunk itt, mint ahogy azt esetleg elsőre gondolnánk. Mert sejtjük, hogy amíg a hatalomnak és a pénzvilágnak műanyagkatonákra és Barbie babákra van szüksége, hogy játszi könnyedséggel teremthessen szavazóbázist, illetve piacot, addig ez a művészet (ahogy részben a filozófia is) felemeli a fejeket a köldök- és képernyőnézésből. Érzelmi, érzéki és gondolati síkon mélyíti el az ön- és közismereteinket. Rákérdez a fennálló hatalmi struktúrákra és az előre csomagolt, stratégiailag bevált ideákra. Reményt hordozó valós értékeket mutat fel és ezek a benne csírázó remények vezethetnek csak ki az emberi kapzsiság, a pszichés torzulások, a természetpusztítás, a vágy- és rémálmok, a háborúkkal és nyomorúsággal terhes jövőképek lehúzó mocsarából.

Itt és most megalkuvásmentes őszinteséget látunk.

Még akkor is, ha idézet jellegűek a képek. Ha Paul Klee, Piet Mondrian, Marc Chagall, középkori ikon, vagy impresszionista, esetleg absztrakt expresszionista indíttatású festmények néznek is ránk a falakról. Őszinte maga ez a sokoldalúság. Szerintem kis kamara-kiállításokon legalább 4 különböző, karakteresen meggyőző festői világ lenne felállítható ebből az életmű méretű anyagból. Mégis több olyan momentumra hívnám fel a figyelmet, amelyek Nagy Bertalan piktúrájának stilisztikai sokszínűségét összefogják:

Először is figyeljük meg, hogy a képek központi motívumai a képen belül valamelyest mindig különállnak, önálló entitás jellegük van, ami valószínűleg Berci szobrászi vénájának erős jelenlétére utal.

Másodszor az egyes képenként érzékelhető szabad, bátor technikai, kompozíciós, színbeli és tematikai kísérletezés igényét emelem ki. (Gondolok itt a plasztikai fogásokra, a lefolyó, fröcskölt, vagy visszakapart festékrétegekre, a folt- és rajzszerűség ütköztetésére, az el nem férő elemek beforgatására, a fémlemez alapra, illetve a képkeretezési kísérletekre, ami egyébként a kiállítás címadását is indokolja…)

Harmadszor kérem, vegyék észre a végtelenségig érlelt minőségekben megjelenő emberi érzékenységet. Azt, ahogy kiérlelt képfelületeivel egy bölcs ember képes hozzánk értelmes és érvényes dolgokról beszélni.

A művészet felhívhatja a figyelmet az értékekre.

Sőt új, valós értéket teremt. Sokszor negatívumokra mutat rá, vagy kiforgatja az értékek fogalmait, a mögöttük húzódó ideákat. Nagy Bertalan szerintem nem dönti el képteremtő akaratának ilyen szempontú irányát. Invenciózus kísérletező, aki ösztönösen, zsigerből hoz létre valami jóravalót, valami érvényeset, igazat és szépet. Megkerülhetetlen ember, könyörtelen tanító. Misszionáriusokat megszégyenítő következetességgel vezet minket vissza saját cselekedeteink alapmotivációinak újraértelmezésére. Király és önmaga udvari bolondja egy személyben. Nem tör nagyszabású babérokra, inkább a környéken akar hatni, hiszen nem pályázott országos tárlatokra, gazdag ösztöndíjakra. Ha van némi igazság abban, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában, akkor Berci, ezzel a felvállalt attitűdjével egy igen nehéz, mégis roppant fontosságú művészi pályát fut be. Figyeljünk rá szerényen, segítsük azzal, amit elfogad, hogy végigjátszhassa a dolgát a művészetben és tetteivel, műveivel és szavaival tovább taníthasson bennünket jobban élni az életet!

Miksa Bálint, 2016.